sajtosrolo blogja

Megint egy rész, ami semmilyen lett, viszont legalább vicces volt. Szeretem a yorkikat, bár ez nem volt mindig így. Újabban az is megeshet, hogy lesz egy sajátom... Majd meglátjuk. A képen látható is aranyos volt. Csak szegény - nem bírom, ha copfoznak egy kutyát, és a…

Nincs ezzel a sorozattal semmi baj. Állítólag majd később jönnek az idegesítő dolgok, hát már tényleg kíváncsi vagyok, folytatom is a következő évaddal. De előtte még erről írok: A főcímet megszerettem, bár nem egyből kerestem a mögöttes tartalmat benne, viszont miután…

Hát, az úgy volt... A fenébe is, ez tetszett! Pedig ez volt az egyik fúj-fúj soha-soha sorozatom. Akkor minek kezdtem bele? Ő az oka itt a képen: Megnéztem A boldogító talán című filmet, amiben szerepelt. (Az is egész jó volt, csak a végét rontották el szerintem.) És hát…

Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, és nem is számít hatalmas spoilernek, hogy egy fekete-fehér részt készítettek. Meg lehetett nézni, de nem voltam elragadtatva tőle, pedig jó lett. Kellett kis idő, mire hozzászokott a szemem, hogy nincsenek színek. Szerintem nem voltak…

Ennek sikerült, ami az Eleventh Hournak nem: a főszereplő megfogott. Nem egyből, de a rész végére teljesen. Egy jó megfigyelőképességgel rendelkező (mennyire irigylem az ilyesmit!) pasi áll a középpontban, aki a rendőrségnek segít elkapni a gonosztevőket. Itt jön be…

Ha rajtam múlt volna, az első részt sem néztem volna végig, de nem így alakult. Nem tetszik, a hasonló kaliberű nyomozósokkal ki lehet kergetni a világból kb., mégis itt vagyok, tehát mégsem annyira rossz... Akkor hogy is van ez? A páromat érdekelte, gondoltam, akkor már én…