sajtosrolo blogja

Nem siettem vele, így mostanra értem az évad végére. Elégedett vagyok, nem zavar, hogy sok volt a sírás (sok volt?), sem a szenvedés. Inkább emlékszem a mosolyogtató részekre, amikor alvás helyett éjfélkor hangosan felnevettem valamin. Persze szomorú dolgokból is volt bőven,…

Lett egy kis megújulás, szükség is volt rá, de nem tudta elfeledtetni azt az aprócska hiányt, amit az okozott, hogy az egyik kedvenc szereplőm el lett tüntetve, ráadásul úgy, ahogy semmiképp nem kellett volna. Addison meg akkor tűnik el, amikor kezdem megszeretni, de az ő távozása…

A sorozat változatlanul tetszik, bár az idegesítő dolgok mintha mindig nőnének kicsit, nem érdekel. Alig várom, hogy folytassam a 4. évaddal, ami még nincs a birtokomban, de dolgozom az ügyön. Ezen felül képbe jött a Private Practice, aminek végre láttam a felvezető részeit,…

Igen, mostanra már elég szenvedős lett. Valami azt súgja, hogy lesz ez még "rosszabb" is. Azért az idézőjel, mert én nem nevezném rossznak, inkább csak kicsit beborultak. Ami nem feltétlenül baj szerintem. Úgy terveztem, hosszabb szünetet tartok, mielőtt belevágok…

Ezt a 27 epizódot már nagyobb feladat volt végignézni, mint az első évadot a 9 részével. Mostanra belefáradtam a Meredith-Derek-Addison háromszögbe, és a többi szerelmi bonyodalomba. Egy időre ennyi elég volt a GA-ból. Valahogy jó érzés, hogy eltűnt az ok nélküli…

Nincs ezzel a sorozattal semmi baj. Állítólag majd később jönnek az idegesítő dolgok, hát már tényleg kíváncsi vagyok, folytatom is a következő évaddal. De előtte még erről írok: A főcímet megszerettem, bár nem egyből kerestem a mögöttes tartalmat benne, viszont miután…

Hát, az úgy volt... A fenébe is, ez tetszett! Pedig ez volt az egyik fúj-fúj soha-soha sorozatom. Akkor minek kezdtem bele? Ő az oka itt a képen: Megnéztem A boldogító talán című filmet, amiben szerepelt. (Az is egész jó volt, csak a végét rontották el szerintem.) És hát…