Aaron Sorkin nevét egy életre megjegyeztem, előtte is ismertem, de nem így. The West Wing bepróbálása már kétségtelen. Hihetetlen, milyen sok régi és nem kicsit jó sorozatot hagytam már ki eddig... Na, de most már rátérek erre a fantasztikusan jó, 22 részes, és egyetlen évadra.
Matthew Perry betolakodott a kedvenc színészeim közé, akárcsak Bradley Whitford, akiknek egyaránt aranyos szerepük volt, bár ez majdnem mindenkiről elmondható ebben a sorozatban. A gyors, és értelmes párbeszédeket én is megemlítem, és nagyon pozitív szerintem. (Tényleg van sok olyan széria, vagy film is akár, ami szórakoztató ugyan, de kevésbé szellemes.) Egy valami teljesen hiányzott belőle. Na, és mi volt az? A szex. Egyszer sem volt benne. Csók volt, és semmi több. De nem is hiányzott belőle. (Kevéssel ez előtt néztem a Californicationt, és a Rescue Me-t is, valószínűleg ez csak ezért tűnt fel, mert ugye az említett kettő bővelkedik a szexjelenetekben, főleg a Studio 60-hoz viszonyítva.)
Alapjáraton érdekes a téma, amire épül az egész, vagy legalábbis engem érdekel, és nyilván nem vagyok vele egyedül. Voltak vicces és emlékezetes képsorok: pl. amikor a vigyázzrámbaba feje levágódik, és utána Jordan kezében újra elhagyja... ekkor, emlékszem, kellett nyomnom egy pause gombot, hogy kinevessem magam. Egyetlen negatívumként tudom írni, hogy az utolsó pár rész, amikor a túszejtős dolog került a középpontba, és James Lesure is megjelent: na, az nekem valahogy kevésbé volt érdekes. Végül a befejezés viszont jól sikerült, szépen összehozták azokat, akiket össze kellett (Jordan+Danny és a baba, ill. Harriet+Matt) és minden téren jól zárták le. És tényleg nagyon-nagyon sajnálom, hogy csak ennyi, valamint leírnám, hogy a 60-as Studio (eszembe jutott a hatvasas:)) a toplistámra került. Matthew Perry-nek pedig határozottan jól áll, hogy öregszik.:)
