Első gondolatok amik jöttek, miközben néztem: 1. Mit csinál ez az idióta? 2. Ez tényleg hülye. 3. Szegény, ennek pocsék élete lehet.
A főszereplő egy családos ember, aki kémia tanár, mellette pedig autókat mos.
Elég nyomasztó az egész. Nem kicsit lehúzta a hangulatom.
Vártam, hogy ott a szobában lelő valakit... 4. Megint sajnáltam.
Befészkelte magát a fejembe az a gondolat, hogy a mentőautó nem volt mozgásban, és nem is autó volt. Arra a jelenetre emiatt nem tudtam figyelni rendesen. Pedig nem szoktam törődni a "díszletekkel".
Főszereplőnknek tüdőrákja van, nem gyógyítható, és nincs is sok neki hátra.
Ezt egy súlyosan depressziós ember írta. (Vagy minimum az alapok olyantól származnak.) Szedjen Vicodint mint House, vagy járjon pszihológushoz. Csak egy ötlet.
S akkor jött a csaknem 1 órás rész 2.fele: némileg javult a megítélésem.
Hősünk majdnem öngyilkos tudott lenni, de az sem jött neki össze. Csodálkozott ezen bárki is? Bár a rész vége fele kezdett kitörni a lúzerségből. (Azért nem tört ki még teljesen, nem kell aggódni.)
5. Néha nevettem is azért.
Elég lehangoló az a feltevésem is, hogy a sorozat vége a halála is lesz egyben.
