A másik visszatérő sorozatom. Spoilereket is írok, szóval, aki még nem látta... Elég jól sikerült összehozni ezt a részt. Erősen feldobta, hogy Mick egy kicsit nem volt vámpír. Emberként picit béna szegény, még az üldözés is nehézkes volt. :)
Az apró dolgok említése, hogy milyen jó is egy puha ágy, meg úgy egyáltalán az emberi lét, most nagyon előtérbe helyezték. Tényleg jó, bár engem Josef átváltoztathatna, nem lennék mérges...
Ja, volt egy vendégszereplőnk, őt gyorsan meg kell említeni, mivel a Brothers&Sistersben ő Robert tesója: Eric Winter.
Ezt már korábban is akartam írni, de most jött el az idő, hogy a pincelakó Logan neve, miért Logan? Néha kis zavar van nálam ilyenkor, mert Josef volt Logan elég sokáig. Én biztos gondoltam volna erre, amikor neveket választok - úgy látszik, a Moonlightos emberek nem néztek VM-et... :)
Josef: "Az volt az egyetlen ember, akit megöltem a héten." - jófej! Szegény PR-os... Lehet, hogy Josef nem fő-fő szereplő annyira, de amikor szerepel, akkor nagyon feldobja a dolgokat. Az egyik legjobb jelenet volt, amikor nekiesett Micknek, hogy mégis hogy gondolja azt, hogy emberként harcol (egy) vámpír(ok) ellen. Tulajdonképpen szerethető a karaktere, nagyon is.
Az is nagyon tetszett, amikor a plasztikai sebész megütötte a zsarut, persze egyből levágós volt... meg is szólaltam hangosan, hogy cseszd meg, ez vámpír. Kellemetlen!
Több mosolyogtató momentum is volt most, annak köszönhetően, hogy Mick pihentette a vámpírságát. Fánkok, meg "most tényleg üldöznöm kell ezt a fickót", stb. Már akkor is gondoltam arra, hogy ha a nagy idill véget ér, (mondjuk, arra nem számítottam, hogy ilyen hamar) akkor majd jön a dráma... Ajjaj. És tényleg.
Annyira megszerettem ezt a sorozatot! Ezt az is bizonyítja, hogy még ennyi mindent is képes vagyok írni róla, egyetlen epizódról. Pedig, mielőtt ledaráltam azt a pár részt, eléggé töltelékként funkcionált. Ennek vége, remélem a többi rész is legalább ennyire fog tetszeni!
