I'm Chuck Bass.
És mennyire szeretem is érte! Két rész alatt kétszer hallhattuk ezt tőle, és persze nem csak egy egyszerű bemutatkozást jelentettek. (Így kell írni, gondolom angolul, vagy legalábbis remélem. Az angol tudásom változatlanul a nullával egyenlő.)
Képet is szerettem volna, de nem találtam megfelelő jelöltet, és újabb Ed Westwick képpel nem akartam gazdagítani a GoGi bejegyzéseket. Úgyhogy csupasz lesz. A bejegyzés.
Tehát Chuck... az Chuck. Blairt pedig nem kell félteni, vagy sajnálni, az egészen biztos.
Kanyarodjunk kicsit vissza az édes kis Georgie-hoz. Megkapta az alattomos ribanc, és személy szerint örülök, hogy nem hagyták az utolsó részre a dolgot. Van egy olyan érzésem, hogy ha kifulladni látszik a sztori, akkor visszatér még valamilyen formában. Valójában csak tipp. Azért elég vicces, hogy egy olyan egyszerű tényező, mint a szülei, jelentették a megoldást.
Azt hittem Serena rendesen gyilkolt - fegyverrel, késsel, ilyesmi. Ja, ez nem az a sorozat? Bocsi. Szóval nem volt olyan borzalmas dolog, amit "tett". Nem is ő tehetett róla, csak ormányost csinált belőle. Az meg, hogy szétmentek Dannel, annyira nem meglepetés, túl idillikus lett volna, kell egy kis változatosság.
Nate és Serena? Örülök, hogy nem Vanessa, de annak nem, hogy nem Jenny. Én még mindig azt szeretném. Bár igaz, hogy ez egy lezáratlan ügy volt.
A következő évadban nem egyetemre kéne menniük? Úgy rémlik, volt valami érettségi mizéria. Kicsit elvesztettem a fonalat. Sebaj, majd kiderül.
Végre letudva. Nem is tudom mióta meg akartam már nézni.
Nem nevezném egy bosszankodós évadlezárónak. Olyan semmilyen, persze attól még a sorozat változatlanul egy, a kedvencek közül.
