Tinisorozat? Talán egy kicsit, de az első rész alapján ez inkább dráma, középiskolás, amerikai focis környezetben.
Azt hiszem, nem baj, ha úgy fogalmazok, (főleg a vége miatt) hogy emberi.
A sztorit tekintve: Meg kell nyerni a meccset, és a nagy aggódás az edzőért - ez sok volt. Ha csak 3x ismétlik meg, mondja be a rádió, szól róla a párbeszédek nagy része, akkor sem felejti el a néző, hogy a cél az, hogy nyerjen a csapat.
Végülis eltűrtem, hogy a képembe nyomják, hogy most pénteken győzni kell, és végül még "szurkoltam" is.
Agresszív játék ez, át is futott rajtam a gondolat, hogy-hogy nem sérül le senki. Na igen.
A főcímből nem csináltak problémát, fekete alapon fehér betűkkel megmutatják a címet, hogy elolvashassuk. Hát, jó. Pedig el tudnék képzelni ehhez valami nagyon pörgőset, ami megalapozza a hangulatot hozzá. A zenék megfelelően kárpótolnak: Sokat húznak rajta, ha van soundtrackje, be kell szereznem.
A színészek nem ismerősek nekem, esetleg megemlíthetem Sam Jessicáját. (Supernatural.) Ott van még Jesse Plemons is, aki az idei Fear Itself-ben is játszott 1 epizód erejéig.
Tehát az első részben mindenki sikeresen felfogta, hogy a cél megnyerni a bajnokságot. Ha a továbbiakban ezt nem hangoztatják ilyen erővel, valamint, ha a szereplők is jobban előtérbe kerülnek, (magánéletre, ilyesmire gondolok) megismerhetjük őket, akkor én maradok, és nézem tovább. Esküszöm, még szurkolok is.
Ennek reményében kap még pár résznyi esélyt, csak bizonyítson is.
