Régóta kíváncsi voltam rá, biztos voltam benne, hogy nekem való lesz, és így is van.
Az ír Donnelly testvérekről szól. Akik távolról sem jók, noha szeretném azt hinni.
Két rész után feladtam a dolgot, de semmi baj, jó ez így. Szóval bűnöznek, nem nagy dolog, de a gyilkosság részét sosem nézném ki belőlük. Pedig hajjaj, 2 óra alatt hidegvérrel lelőni vagy 6 embert, más hulláját eltűntetni lopott kocsival, úgy, hogy sajnos meg kellett oldani, hogy a hordóba beférjenek a lábak is.
Az olykor nyomasztó légkörbe néha utat tör magának valami, amitől valahogy komikusak lesznek bizonyos jelenetek.
A zenéket úgy válogatták, hogy nehogy elfelejtsük, hogy itt írekről van szó, és ettől -nem csak ettől- igazán hangulatosra, egyedire sikerült.
Ami idegesít, az a mesélő (igen, mert végülis egy visszaemlékezést nézünk). Aki feleleveníti az emlékeit, beleírja magát a sztoriba. Olyankor, amikor kijelenti, hogy ott voltam én is (addig nem volt) a tesók hirtelen észreveszik, majd elhangzik valami hasonló: "és amúgy ő mit keres itt?" - Na, ezek nekem pont nem viccesek.
A maffiát kihagytam. Abba a világba csöppenünk bele. Szívesen elmerülök benne, sajnos csak 13 rész erejéig.
