Az elsők között kezdtem darálni ezt a sorozatot, úgy 2 éve.

Kiválóan egyensúlyozik a dráma és a humoros jelenetek közt. 9/11 után kezdődik a sztori, a tűzoltókat megviselte, sokan meghaltak (az egyik jellemzője, hogy amikor drámához nyúlnak, akkor a halált választják), elvesztették szeretteiket. A humort pedig sokszor a tűzoltóságon történő dolgok adják, ugratják, szivatják egymást folyamatosan, ami nagyon vicces. A főszereplők magánéleti problémáit is láthatjuk, sokszor ott is erős a dráma. Színesítik a tűzoltós jelenetek, és a szellemek, amiket Tommy lát néha (például ha valakit nem sikerül megmenteni) - nem tudom eldönteni, hogy csak képzeli alkoholos állapotban, vagy tényleg látja őket, és jelen vannak.

A főcímet soha nem tekertem át, a zenéjét is imádom:

Eddig, nem írtam erről, pedig ez az egyik kedvenc sorozatom. Az 1-2. évad volt az igazi, a 3. már nem annyira jött be.

Most pedig frissen, túl vagyok a 4. évadon, ami valóban kicsit  takaréklángon égett, de mivel bármit (na jó, majdnem bármit) hajlandó vagyok megnézni, amiben Denis Leary szerepel, ez nem igazán számított. Nem teljesen értem, miért imádom őt ennyire, nálam itt is első, pedig sokakat taszít, na mindegy. A befejezés cliffhangeres valamennyire, mégsem látom úgy, hogy különösebben ütött volna. Valójában számítottam is rá, talán ez is az oka.

Április 7.-én vette kezdetét az 5. évad, ami a megszokottól eltérően 22 részes lesz, de ez a minimum, azok után, hogy egy év "kimaradt".