Sokáig húztam a dolgot, tartottam tőle, hogy az új Ryan Murphy sorozat csalódást okoz majd. Aztán negyed óra után kikapcsoltam, és 5 nap elmúltával kényszerítettem magam, hogy befejezzem. Végül kiderült, hogy nem volt fájdalmas, és még tetszett is. Na, azért annyira nem volt jó, de azért kíváncsi vagyok a folytatásra.

Az éneklős részek dobják fel, nem kicsit, csak sajnos a többi nem olyan érdekes, és nem teljesen tudom eldönteni, hogy melyik részeket kéne "komolyan venni". Mondjuk az olyan bölcsességeket, hogy azt csinálj az életben, ami boldoggá tesz, nyilván nem poénnak szánják.

A szereplők közt van Jessalyn Gilsig, akit a Nip/Tuck óta imádok, úgyhogy ez plusz pont. A főhős, Will (Matthew Morrison), aki tanár, és az iskolában énekkart alapít (vagy inkább támaszt fel a hamvaiból, és a saját költségén), annak ellenére, hogy a tanárok sem nagyon támogatják, és a diákok is lenézik, mert az lúzereknek való. És tulajdonképpen Will magánélete volt a középpontban, valamint néhány tanár (pl. a túlzottan tisztaságmániás, de jólelkű tanárnő, aki nekem szimpatikus volt) és diák (sportolók, pompomlányok, és a lúzerek) bemutatásáról, és az énekkar sorsáról szólt az első rész. 

Szóval nem olyan jó, de azért az első évadot végig fogom nézni.